Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Április: Tövisaljagomba

2008.03.29
 

 

Kép

Tövisaljagomba

 (Rhodophyllus clypeatus)     

 

                   

                 Fotó: Koszka Attila

  

Jellemzés:

Szilvafák, kajszibarack fák, kökény- és galagonya

bokrok közelében, kora tavasszal terem. Kalapja

sugarasan szálas, világos szürkésbarna, szürkés.

Lemezei eleinte fehérek, majd rózsaszínűek.

Tönkje fehéres, görbe. Liszt szagú.

Ehető gomba.

 

Kalap:

Tompán kúpos, közepe csúcsos, a szélén

hullámos, nemritkán kissé kajla. Három-tizenhat

cm nagy, eléggé vékony húsú. Színe változatos,

fehéresszürkés, szürkésbarnás, zöldesszürke,

sárgásbarnás, de mindig sugarasan rajzolt, szálas,

csíkos, fényes. Széle nemritkán behasadozott.

Felülete olykor cserepesen repedezett.

 

Lemezek:

Sűrűn állók, tönkhöz nőttek, néha kissé foggal

lefutók is lehetnek. Eleinte fehéresszürkések,

később lassan rózsaszínesek, végül barnás

hússzínűek. Spóra pora rózsaszínű. Spórái

rózsaszínűek, sokszögletűek.

 

Tönk:

Hengeres, gyakran felfelé vékonyodó, négy-tizenöt

cm hosszú, 0,5-2cm vastag. Gyakran hajlott, és

néha csavarodó. Szálas, rostos, de eléggé

törékeny. Színe fehér, fehéres vagy esetleg a

kalaphoz hasonló. Felülete szálas, csíkos.

 

Hús:

Puha, tömbben szálas-rostos, csövesedő.

 Színe fehéresszürke.
 

Szag és íz:

Elég erősen, olykor kellemetlenül liszt szagú és

liszt ízű.

 

Termőhely és idő:

Kora tavaszi gomba. Április végén jelenik meg, és

májusban helyenként tömegesen terem, de kisebb

számban ősszel is újra előjöhet. Gyümölcsösben,

kertben, erdőszélen, bokros legelőn, erdőirtásban,

többnyire füves-bokros helyeken terem. Csak

szilvafélék (szilva, kajszi, kökény, stb.) és

galagonya alatt található, mert ezekkel

gyökérkapcsolt gomba.

 

Felhasználás:

Ehető , de nem elsőrangú. Sokfelé ismerik, és a

májusi pereszkével együtt fogyasztják. Májusnál

későbbi időben azonban még jó gombaismerő se

szedje, mert több mérges gombával is

összetéveszthető.

 

Hasonló fajok:

A mérges gombák közül feltűnően hasonlít rá a

nagy döggomba, amelynek lemezei azonban

fiatalon sárgásak, többnyire nagyobb termetű,

erdőben, későbbi időben terem. A tövisalja

gombához igen hasonlít a szürke vagy

zöldesszürke kalapú szürke döggomba is, amely

kisebb, törékenyebb és termőhelyben is

különbözik. Hasonlíthat a tövisalja gombához a

mérges kerti susujka, amelynek lemezei nem

rózsaszínesek, hanem szürkésbarnák, és a mérges

téglavörös susujka is, bár ennek a lemezei is végül

szürkésbarnák, vörösesbarnák lesznek és az egész

gomba vörösödik. Az ehető gombák közül

felületesen hasonlít a májusi pereszkéhez, amely

feltűnően vastag húsú, fehér kalapú és fehér

lemezű gomba.

 
 

Forrás: Kalmár Makara: Ehető és mérges gombák