Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

  Jó, ehető gomba

 

Tavaszi rétgomba

(Agrocybe praecox)

 

 

Jellemzés:

Fehéres kalapú tavaszi faj, lemezei jellegzetes olajbarnás színűek. Tönkje galléros.

 

Kalap:

Félgömb alakúból szétterülő, középen esetleg kissé púpos, 2-10 cm széles. Színe fehéres, világos okkersárgás, halvány sárgásbarnás. Többnyire csupasz, néha kissé ragadós vagy táblásan repedezett is lehet. Szélén gyakran cafrangos fátyolmaradványok vannak.

 

Lemezek:

Tönkhöz nőttek, halvány szürkésbarnásból olajbarnára színeződnek. Spórapora barnássárga.

 

Tönk:

Karcsú, olykor megnyúlt, 4-10 cm hosszú, 2-15 mm vastag. Fehéres, a töve felé sárgásbarnás, tövén gyakran gyökérszerű micéliumrostokkal. Vékony, hamar eltűnő gallérja van.

 

Hús:

Merev, a tönkben kissé rostos. Fehér, a tönk töve felé kissé barnás.

Szag és íz:

Lisztízű és lisztszagú.

 

Termőhely és idő:

Füves helyeken, erdőben, réten, parkokban, kertben, de ház körül is terem. Kora tavasztól kezdve sokfelé igen gyakori.

 

Felhasználás:

Ehető, de nincs különösebb jelentősége.

 

Hasonló fajok:

Összetéveszthető sok más fehéres kalapú gombával, még a fehér gyilkos galócával is, de olajbarna lemezei által különbözik a hasonló más fajoktól. Összetéveszthető azonban a fiatal korában fehér téglavörös susulykával, mert annak lemezszíne hasonló a tavaszi rétgomba lemezéhez, a susulykák kalapja azonban sugarasan rostos, és gallérjuk nincs. Hasonlít az ehető fehér porhanyósgombához is, de annak lemezei sötétebbek, Iilásak, és gallérja nincs. Említést érdemel, hogy a zömökebb termetű, fehéresebb, vastagabb tönkű, keményebb húsú, csak kertekben és szántóföldön termő változata, a kerti rétgomba első rátekintésre a csiperkékhez is hasonló, olajbarna lemezszíne azonban elég jól elkülöníti azoktól. Hasonlít hozzá még a kisebb termetű rokona, a sárga rétgomba is, amelynek kalapja sárgásbarna, sárga vagy sárgásfehér, lemezei pedig sötétebbek, sárgásbarnák. Húsa törékeny, lisztszagú és lisztízű. Ez a faj réten, útszélen, trágyás, füves helyeken, tavasztól ősz végéig, különösen eső után seregesen terem. Főleg az Alföldön gyakori. Ehető, de jelentéktelen, vékony húsú, törékeny gomba. A mezei szegfűgombához hasonlít kissé, ezért olykor helyette szedik.


Vissza a fajlistához